Gárdi Balázst kijevi tartózkodása alatt értük utol ahol egy rövid interjúban beszélt a Facing Water Crisisról, Basetrackről és az iPhone-os haditudósításról.
Mondanom sem kell hatalmas megtiszteltetés érte az IndepVisual csapatát, hogy pár nappal blogunk indulását követően Gárdi Balázs fotóriporterrel készíthettünk interjút. Balázs több rangos díjat is maga mögött tudhat, ezek között van három World Press Photo első helyezés is. Neki az elmúlt években bejött az ami csak keveseknek: Szabadúszó fotósként dolgozhatott a világ számos pontján. Jelenleg is utazik a világban, csak az utóbbi hetekben megjárta Detroit, London, Kijev, Jalta, New York városait, jelenleg pedig Ausztráliában van. Éppen ezért illeti őt külön köszönet, hogy számunkra is biztosított negyed órát, hogy a Facing Water Crisis és a Basetrack Project kapcsán beszélgessünk!
Mesélnél pár szóban arról, hogy mi a Facing Water Crisis célkitűzése és mi a te szereped ebben?
A Facing Water Crisis legfőbb célja, hogy egy árnyalt képet adjon a vízről, pontosabban megfogalmazva a vízzel kapcsolatos problémákról, legyen az ivóvíz, árvizek vagy az ipari szennyezés. A Basetrack projekt esetében szerzett tapasztalatokat szeretném felhasználni, hogy egy jól működő, olvasói által továbbvihető tartalmakkal tarkított fórum alakuljon ki. Szeretném ha ez igazán konstruktív viták és párbeszédek színterévé illetve indulópontjává válna. Az én szerepem az egészben főleg a projekt létrehozása, illetve kezdeti tartalmakkal való feltöltése, de fontos célkitűzés, hogy meghívásos alapon mások is beszállhassanak a szerkesztésbe saját anyagaikkal. Ez utána könnyen tovább vihető a Twitter, Facebook és más közösségi médiumok segítségével anélkül, hogy olyan mértékű erőforrásokat kellene felhasználni amekkora léptékben a hagyományos sajtó dolgozik.
Facing Water Crisis | Fotó: Gárdi Balázs
Összefoglalod az olvasóknak a Basetrack projekt lényegét? Milyen tapasztalatokat szereztetek alatta?
A Basetrack egy non-profit kísérleti médiaprojekt volt. Azt próbáltuk kideríteni, hogy mennyire tudunk elszakadni a hagyományos sajtótól és miként tudunk közönséget keríteni egy témának a közösségi médiumok segítségével. A projekthez több fotós is csatlakozott hosszabb-rövidebb időre. A nyolcadik ezred első zászlóaljánál töltöttünk el hét hónapot az afganisztáni Helmand tartományban, ezalatt pedig követtük őket és rendszeresen publikáltunk a Hipstamatic segítségével készült fotókat (ez egy iPhone applikáció, de erről még később lesz szó - a szerk).
A teszt sikeresnek mondható, sokan követték nyomon a rendszeresen frissülő anyagainkat és rengetegen vitték tovább. Fontos volt, hogy az emberek könnyedén megoszthassák másokkal a főként fotókra épülő posztjainkat a legapróbb alkotóelemekig, így a képgalériában a fotók egyesével is átposztolhatók más médiákra.
Kiket sikerült megnyernetek, hogy kövessék a Basetrack projektet?
Főleg a kint szolgáló katonák hozzátartozói és a téma iránt érdeklődő emberek alkották a közönség magját, de háborús veteránok, jelenleg is szolgálatot teljesítők, katonai sajtó referensek és persze a hagyományos sajtó is érdeklődött. Azok akik a legélénkebben érdeklődtek, azért is tették, mert az Egyesült Államokban igaz nagyon sok szó esik erről dél-ázsiai konfliktusról, de nem ismerik kellő mélységében a kialakult helyzetet. Ezért lehetnek hiánypótlók az ilyen valóban független kezdeményezések.
Basetrack | Fotó: Gárdi Balázs
Számodra tehát fontosak ezek a független médiumok? Nem félsz, hogy túlságosan szubjektívvé válnak az ilyen módon publikált anyagok?
Fontosnak érzem, hogy a hagyományos sajtó mellett ilyen is legyen. Nem csak azért, mert nem állhatnak mindenki rendelkezésére akkora erőforrások, mint az igazán nagy lapoknak, hanem kellenek a független és szubjektív vélemények. A szubjektivitástól pedig nem félek, sőt kifejezetten szeretem, legyen szó hagyományos sajtóról, blogolásról vagy az ezektől eltérő hírközlési módokról.
Elvégre a sajtófotó is egy kifejezetten szubjektív műfaj. Gondolom ebből fakad, hogy inkább a szubjektivitást pártolod.
Jól látod, van összefüggés.
Basetrack | Fotó: Gárdi Balázs
Korábban szóba került a Hipstamatic. A hazai sajtóban is megjelentek erről cikkek, de ezek közül sok nem foglalkozott a projekttel, csak azzal, hogy manapság már inkább iPhone segítségével tudósítotok, emiatt pedig sok webes fórumon parázs vita alakult ki. Mit üzennél nekik?
Beleolvastam az általad mutatott fórum hozzászólásaiba. Amikor ezalatt a hét hónap alatt tudósítottunk akkor az iPhone a legkevésbé sem volt hangsúlyos. Ugyan olyan eszköznek tekintettük, mint a Canon vagy Leica fényképezőgépeinket. Azért használtuk, mert számos remek fotós alkalmazás vásárolható hozzá nagyon olcsón, melyekkel roppant egyszerűen oszthattuk meg a friss anyagainkat, illetve a képeket is pár mozdulattal tudjuk olyanra editálni mely megfelel a saját szájízünknek. Ezen applikációk közül a Hipstamatic volt leginkább a segítségünkre. Aki megnézi a Basetrack weboldalát az láthatja, hogy nem is volt szükség többre, mint egy okostelefon. Ha ilyen környezetben egy ilyen eszköz kényelmesen elfér a zsebedben az számos előnyt adhat, de ez nem jelenti, hogy mostantól otthon hagyom a Leicámat.
Basetrack | Fotó: Gárdi Balázs
Egy ilyen alkalmazással nem kell Photoshop mesternek lenned, hogy a fotóidra filtereket és effekteket húzz. De mit gondolsz arról, hogy hiteles maradhat-e a sajtófotó ha a digitális korszakban már ennyire könnyen plasztikázható?
A hitelesség nem az effektek meglétének vagy hiányának a kérdése. A sajtófotó csak annyira hiteles amennyire a fotós képes az maradni, illetve vannak a fotóson kívülálló körülmények. Velem is fordult már elő, hogy egy nagy magazinban megjelent képemhez olyanokat írtak, mely teljesen megváltoztatta a jelentését ez pedig egyáltalán nem elszigetelt jelenség. Ezért is fontos, hogy legyen Basetrack és Facing Water Crisis, amely nem a klasszikus értelemben vett sajtón belül, hanem mellette működik igazán függetlenül. De a kérdésre visszatérve: Nem gondolom, hogy a Photoshop rontana a sajtófotó hitelességén.
Azt hiszem ezzel egyet tudok érteni. Köszönöm, hogy szakítottál egy kis időt az interjúra!
Én is köszönöm!
Adalékanyag
Gárdi Balázs munkáival legnagyobb koncentrációban a különféle közösségi oldalakon találkozhatsz. Weboldala egyfajta elosztóként is működik ahonnan lehetőséged adódik eljutni a projektekhez melyekben részt vesz, valamint az összes fontosabb social media elérhetőségét is megtalálod.