I n d e p V i s u a l

Örömmel jelentem be, hogy a blogunk fennállása óta először végre saját IndepVisual rövidfilmet is bemutathatok!

A film elsősorban azokat fogja három percben lekötni akik valamilyen szintű érdeklődést mutatnak a tetoválós szubkultúra és a tetováló szalonok légköre iránt. A helyszínt a budapesti Westend Tattoo szalon adta. Korábban is készült már tetoválós kisfilm, de az idei próbálkozás felülmúlja elődjét!

Az elkészítésben csapatunk két tagja vett részt. Az operatőri munkát és az editálást Kriston Csaba végezte, de Gönczöl Viktor kisegítő személyzetként való jelenléte is hozzájárult az összképhez. A felszerelés részét képezte egy Canon EOS 5D MkII, illetve a kamera mozgatást egy normál filmstatívra szerelt sín segítette.

Westend Tattoo 2011 from IndepVisual on Vimeo.

Az elmúlt egy év sem szűkölködött természeti illetve ipari katasztrófákban és ahogy az lenni szokott ez termékeny táptalajt biztosított számos művésznek.

Tavasszal Japánt és a kelet-ázsiai partokat egy hatalmas földrengés sorozat rázta meg, melynek ereje a Richter-skálán 8,9-es erősségig terjedt. A nyomában ritkán látott méretű szökőár tarolta le a szigetország partvidékének egy tekintélyes részét. Ugyan a helyiek már hozzászoktak az esetenként kifejezetten erős földrengésekhez, de ez az utóbbi évszázadok egyik legnagyobbja volt.

A Fukushima prefektúrában üzemelő atomerőmű súlyos károkat szenvedett, melynek hatására a körzetben megnövekedett a radioaktivitás és a gamma sugárzás mértéke. Hónapokkal később kiderült, hogy a kormány elhallgatta a katasztrófa valódi méreteit.

Yukihiro Shodát ez a katasztrófa, illetve politikai utóélete motiválhatta, hogy elkészítse "Blind" című rövidfilmjét. Ez a film nem agitáció a zöldek "atomhisztije" mellett, sokkal inkább egy szolid figyelemfelhívás arra, hogy mennyire vakok vagyunk, mikor a környezetünk... lakókörnyezetünk épségéről van szó.

A blog nem túl régi indulása óta láthattatok néhány rövidfilmet melyek a [Napi Vimeo] rovat részeként jelentek meg.

Mivel ezeket nem tudtam napi rendszerességgel szállítani ezért úgy gondoltam érdemes lehet ezt elhagyni. Továbbá (bármennyire is szeretem a Vimeo közösségét) nem szeretném ha csak erre a megosztóra korlátozódnánk. A válogatásom színtere továbbra is főleg ez a megosztó lesz, de más médiumokból is érkezhetnek alkotások melyek megtekintésre ajánlottak és igyekszem, hogy ezentúl se kelljen 1-2 napnál tovább várni új darabokra. Persze ahogyan azt korábban is írtam továbbra is nyugodtan küldhettek (akár saját) rövidfilmeket a Facebook oldalunk üzenőfalán. A legjobbak ide is kikerülnek!
 

Planking, owling, horsemaning. Csak egy pár néhány igazán divatos közösségi médiára épülő "sport" közül. De mi van akkor ha ezekből hiányzik az igazi kreativitás?

Sokan találkozhattatok már a planking kifejezéssel és a szerencsésebbek talán még tudják is, hogy mi fán terem. Mióta a Facebook és a Twitter már nem csak a kommunikációs eszközök, hanem a porszívók alapszolgáltatása is lett, azóta terjednek a különféle divathullámok melyek kifejezetten a közösségi médiákon való megjelenés körül forognak. Vágd magad hasra a legkülönfélébb helyeken, tedd magad mellé a kezeid és tegyél úgy, mint egy darab deszka, készíts róla fotót és zsebelj be több lájkot mint a társaid - ez a planking. Persze egy darabig biztosan mókás, de néhány fotó után roppant önismétlődővé válhat.

A "Tovább" gombra kattintva folytatjuk!

Az előző rövidfilmünk központi eleme a slow motion volt, de ezúttal nem a twixtor jutott főszerephez.

Nem akarom azt mondani, hogy a készítők remekül elkapták Brooklyn hangulatát, hiszen személyem még sosem járt New York City legnépesebb kerületében. Azonban Jonathan Bregel a film rendezője remek érzékkel választotta meg a helyszíneket és a képsorokat. Tudta, hogy egy lassított felvételekre épülő filmben minden apróságra oda kell figyelni és ennek eleget is tett.

A filmhez a snitteket a készítők elmondása alapján 8 óra alatt vették fel amíg látogatást tettek Brooklynban. nem is szaporítanám tovább a szót, jöjjön napi rövidfilmünk! :)

Gondolkoztál már azon, hogy mekkora fejlődés árán jutottunk el addig, hogy a zsebedből előkapott fényképezőgéppel vagy mobillal bármit megörökíthetsz?

A tizenkilencedik század első felében gőzerővel robogott az ipari forradalom és ebben a környezetben született meg a huszadik századot teljesen átformáló erő, a fotográfia. A legelső fényképészeti eljárással készült dagerrotípiák persze sokkal inkább magukon viselték a műtárgyak egy igen fontos tulajdonságait mint a későbbi analóg megoldások: Nem voltak reprodukálhatók! Egy csapat filmes néhány hónapja úgy döntött, hogy dokumentumfilmet forgat az ilyen kezdeti fényképészeti eljárásokról, hogy ne merülhessenek a feledés homályába, melybe olyan művészeket is bevonnak akik még mindig készítenek ilyen fotográfiákat.

BMX-es extrém videókkal Dunát lehetne rekeszteni. Ez a darab viszont nem emiatt érdemel említést, hanem sokkal inkább kivitelezése alapján szolgált rá.

Fogjuk meg a Canon DSLR palettájának majdnem legolcsóbb darabját, vigyük ki egy csapat BMX-es srác közé és kezdjünk el slow motion videókhoz snitteket felvenni. Igen ám, de az 50p/60p nem elegendő, hát mitévők legyünk?

Vállas Antal 1840. Augusztus 29-én mutatta be budapesti közönségének dagerrotípiáit.

Magyarországon ezen a napon készült először fotográfia nyilvános eseményen. Vállas Antal dagerrotípiákat mutatott be a Nemzeti Kaszinóban összesereglett közönségének, melyek a Dunát illetve a Királyi Várat ábrázolták. Ugyan dagerrotípiákat már korábban is mutattak ne a hazai közönségnek, de ott még nem volt szó az eljárás mikéntjéről, így Vállas Antalnak köszönhetően a Magyar Tudós Társaság 1840. augusztus 29-én betekintést nyerhetett a folyamatba.

A Magyar Fotóművészeti Alkotócsoportok Országos Szövetsége ezt a napot választotta az ünneplésre, így a Magyar Fotográfia Napjával összefüggő eseményeknek már 2003 óta ez a nap áll a középpontjában. A programok még Szeptember 17-ig eltartanak összesen 4 országban, 40 településen, 72 szakmai programmal, 689 alkotó munkáival.

A részletes programfüzet ide kattintva érhető el PDF formátumban.

Biztosan sokan ismeritek Cakó Ferenc homokanimációit. Ez ugyan nem nyomja le, de léptékeit nézve sokkal több homokot igényelt.

Nem akarok arról beszélni, hogy milyen remekül lehet mobiltelefonnal filmet vagy éppen stop motion animációt készíteni ha van egy kis kreativitás. Persze lehet, ahogy most is történt, de itt nem ezen van a hangsúly, hanem azon, hogy mekkora méretekben is lehet animációt készíteni a tengerparti homokba vésett ábrák és formák segítségével!

A minap a HVG online kiadásában akadtam rá erre a nagy hatású képriportra.

Stiller Ákos fotói az utolsó megmaradt magyarországi mélyművelésű szénbánya egy napját tárják elénk. A témát feldolgozó fotókat nagy gonddal válogatta össze és szinte átüt a torkot vastagon befeketítő szén fojtogató érzése. Úgy gondolom, hogy ezek a fotók remekül példázzák, hogy az utóbbi időben mi is hiányzik a hazai sajtóból: A hozzáértő sajtófotósok minőségi munkái iránti igény.

Fotó: Stiller Ákos

 Ide kattintva tovább lépek a teljes képriportra.

A képek mellé egyfajta aláírásként idéznék egy 2009-ben az Origón megjelent riportból:

"A múlt súlyos balesetekkel terhes. Amióta itt vagyok, "három halott, meg két teljes nyomorék sérült" - mondja egyikük, aki 2003-ban jött. Ujjak, láb, kar, szem, látás, hallás elvesztése, mérgezés, halál a balesetek kimenetele. Pedig a biztonsági előírások szigorúak. Aki vét ezek ellen, saját társait is veszélybe sodorja, amit nem mindig bocsát meg a közösség. Dohányozni, italozni szigorúan tilos. Sok erős dohányos jobb híján szotyolázik a vágatokban." - Forrás: Origo - Ballai Vince

Új blog, új rovatok! Ezek egyike lesz a [Napi Vimeo], melyben napi rendszerességgel szemlézhettek egy rövidfilmet.

Miért pont Vimeo és miért nem Youtube? Aki a rövidfilmek világában kicsit is otthonos az tudja, hogy a Vimeo a független filmesek egyik hatalmas begyűjtője. Technikailag nem sokban különbözik a legnagyobb ismert megosztótól, de az inger gazdag környezet biztosítja, hogy sok igazán kiváló rövidfilmmel lássák el az ide tévedő kalandorokat.

Vastag hipster-keretes szemüveg, HEV Suit és feszítővas. Videojátékos berkekben ezeket a kulcsszavakat hallva már senkiben nem marad kétség: Gordon Freeman van közöttünk!

A Purchase testvérek azonban úgy gondolták, hogy a méltán sikeres Half-Life videojáték filmes adaptációját azon kulcsszereplő nélkül képzelik el, aki soha nem is értett máshoz, csak a főszereplői pozíció megtestesítéséhez. No azért nem eszik olyan forrón a kását, itt az adaptáció (sajnos) nem egy egész estés mozifilmet takar, csupán egy alacsony költségvetésből kihozott rajongói filmet. De abból viszont első rangú!